Szép volt Fiúk!

Kiléptem a Misztrál együttesből. Sokakat váratlanul ért, néhányan megdöbbenésüknek adtak hangot. Voltak olyanok is persze, kik várták és üdvözölték ezt a lépést. Voltak, akik előbb sejtették mint én, köztük egy Misztrál tag is……
 
Sokan kérdezték - miért döntöttem így? 

Elérkezett annak az ideje, hogy a saját utamat járjam. Zeneileg, emberileg, szervezésileg, külsőségeket és „belsőségeket” tekintve egyaránt. A frontember nélküli együttesben való muzsikálás kompromisszumokkal jár, a Misztrál hat ember alkotta formáció volt, hat véleménnyel, ízléssel, mozdulattal, gesztussal, gyorsasággal, lassúsággal, hangképzéssel, reakciókkal, öt szerzővel. Ezeket kellett összhangba hozva, egy egységes képet kialakítani. Eljött az a pillanat, amikor a szívesen vállalt és a nem szívesen vállalt döntések képzeletbeli mérlegében, a nem szívesen vállaltak kerültek túlsúlyba. Látszanak-e ezek? Jó esetben nem, a tagoknak kutya kötelességük képviselni a döntési mechanizmusban megszületett paradigmákat. A Misztrálban és bennem felmerült nézet- és ízlésbeli különbségek nem esztétikai, vagy filozófiatörténetileg abszolútizálható és priorizálható tételek, nem a jó és a rossz kérdése, csupán különbözőségek.
 
2014-ben többször felléptem az Eszter-lánc Mesezenekarral, saját utamat építve most tőlük is „elbúcsúztam” – ami más tészta, egyrészt, mert valamiféle féltag státuszban muzsikáltam velük, az igen elfoglalt Becze Gábort (Kaláka) helyettesítve, másrészt itt a zenekar vezetője, alapítója és frontasszonya, Kárász Eszter körül forog a „kamera”, a dalszerzői munkákat jobbára Molnár Gyuri jegyzi. A viszonyok jellegükből fakadólag tisztábbak, egyszerűbbek, nem volt dolgom beleszólni a folyamatokba és szerző sem voltam. A saját zenekaromat, a saját, már teljesen énazonos zenekaromat megalapítva és szervezve, időmet és energiáimat beosztandó, ezt a nagyszerű formációt is beáldoztam. Ezek a lépések kizárólag rólam szólnak - arról, hogy "elindulok egy másik úton"...ismerőseimet és közönségemet kérem, továbbra is kövessék és támogassák ezeket a zenekarokat! Meg kell köszönnöm a sok szép évet, a rengeteg együtt játszott koncertet, a nevetést és a cimboraságot! Köszönöm! Köszönöm és „orövoár” kedveseim!
 
Egy belső hang hív, egy magam által felállított léc vár, aminek a megugrásával már rég tartozom, elsősorban magamnak. Nos, tetszettek volna saját zenekart csinálni! Hát én tetszettem volna! Zenekarom, a Hoppál Mihály Band megalakult és játszunk. Nem mondhatok mást, mint zúgjon a„szép volt fiúk!” - Hajrá Misztrál, hajrá Eszter-lánc és hajrá Hoppál Mihály Band!
 
Budapest, 2014. november 11.